Karácsonykor minden családban előtérbe kerül, hogy hogyan adhatunk és kaphatunk. Böszörményi-Nagy Iván szerint csak az tud adni, aki kapott. Ahogy az üzleti főkönyvben benne vannak a bevételek és a kiadások, úgy a mi belső főkönyvünkben is egyensúlyban kell lenniük a jogosultságainknak, és a kötelezettségeinknek.
Elsődlegesen a gyermek a szüleitől kell, hogy megkapja a korának megfelelő gondoskodást és figyelmet. Ezzel úgymond „feltankoljuk” a gyermekünket, aki így képes lesz másoknak (elsősorban: saját szüleinek, gyermekeinek, párjának) adni. Amennyiben érzelmileg nem nyújtjuk a gyermekünknek amire szüksége van, ezt a hiányt az ő „belső főkönyve” mindig tartalmazni fogja, és befolyásolja kapcsolatait. Egyik következménye, hogy ennek a hiánynak a betöltését párjától fogja várni (ami a társa felé irányuló nem reális elvárásokat jelenti), másrészt, hogy hasonló hiányossággal tudja nevelni saját gyermekét. Egy kislány nagyon korán egyedül maradt, szükségleteit egyik szülő sem töltötte be (az apa távolléte, az anya alkoholizmusa miatt). Mindazokat a gyermeki vágyakat (pl.: pizsibe meseolvasás, dédelgetés), amelyek kielégületlenek maradtak, az első útjába akadt fiúnak kellett volna betölteni. A férfi nem volt erre képes, és hanyatt-homlok menekült a lány szorongató szerelmétől.
Az érzelmi jólét a legtöbb, amit adhatsz a gyermekednek, mert ezt a jólétet fogja továbbadni a következő generációnak.
[/av_textblock]
Add a Comment