Körkörös hatás

A családban lévő problémáknak gyakran a gyermekek a tünethordozói, mintha tudattalanul átvállalnák szüleiktől a terheket, vagy mintegy riasztó villognának a segítségért.

A kis iskolakerülő esete is ezt példázza. Azzal kereste fel a családterapeutát Teréz, hogy gyermeke iskolafóbiás. A terapeuta mindhárom együtt élő családtagot: az apát, az anyát és a gyermeket is behívta egy beszélgetésre, ahol is megtudta, hogy Béla (apa) munkamániás, Teréz (anya) pedig depressziós tüneteket mutat, ami evészavarral társul. A család célja az volt, hogy a gyermek kényszer nélkül eljárjon iskolába.

A terapeuta a családban zajló körkörös folyamatot felismerve (vagyis hogy Béla túlórázása és munkahelyi barátnője – Teréz túlzott evésbe menekülése és depressziója – valamint a gyermek iskolafóbiája összefügg egymással), és a szülők magatartásváltozását elősegítve, próbálta a fennálló ördögi kört megszakítani. Azt, hogy mi volt előbb, a munkamánia, vagy a depresszió, (azaz a tyúk, vagy a tojás) már nem tudjuk, de ezek egymást erősítik: minél inkább depressziós Teréz, annál inkább munkamániás Béla, és minél munkamániásabb Béla, annál depressziósabb Teréz („Minél inkább havazik, annál inkább hózik, minél inkább hózik, annál inkább havazik…” Micimackó filozófiája érvényesült náluk).

Ha a gyermeket, mint a családi egyensúly fenntartóját, gondolatban kivesszük a családból, a két felnőtt problémája marad, aminek a változásáért nekik kell felelősséget vállalniuk. Tisztázni kell bizonyos szükségleteket, vágyakat, sérelmeket: Bélának talán elege lett, hogy a gyerek mellett a feleség megfeledkezett róla mint férjről? Teréznek talán elege lett, hogy Béla a titkárnőjével túlórázik, ezért bánatában mértéktelenül eszik? Talán Bélának már nem tetszik elhízott felesége, mert elveszítette egykori vonzerejét? Talán Teréz vágyna férje társaságára, de megfosztja tőle a férj, mert késői érkezése után is csak tévét néz és nem beszélgetnek, hiányzik közöttük az érzelmi intimitás? Feltárva a helyzetet, a párnak felelősséget kell vállalnia a változásért. Az egyik családtag viselkedésváltozása ugyanis hat a család többi tagjára is. (pl.: Béla időben hazaérve beszélget a feleségével, megkérdezi milyen volt a napja és megdicséri a frizuráját; vagy Teréz sportolva visszanyeri régi vonzerejét és jókedvét, így Béla már nem siránkozik magában,- mint a Tizenkét szék című színdarab főszereplője, amikor megpillantja egykori szeretőjét, a vékony balerinát, mint kövér matrónát: „Jaj, de megváltozott, hát nem ilyen vót, olyan vót, mint az ujjam.”). A gyermek pedig, aki látja szülei boldogságát, már nem fogja szükségét érezni, hogy otthon maradjon iskolaidőben, csökkenteni anyja magányát, mert érzi, hogy az egyensúly helyreállt a családban.