A párfejlődés útja

A Margaret Mahler által leírt anya-gyermek kapcsolatának szakaszaihoz hasonlóan alakulnak a párfejlődés szakaszai is.

Minden fejlődési szakaszra szükség van és mindegyiknek sajátos feladatai vannak. Minden szakasz egy bonyolultabb kapcsolati formát igényel, mint az előző. Ha a pár tagjai nem tudnak szinkronban haladni, akkor a megoldatlan problémáikat cipelik magukkal a következő fejlődési szakaszba. A kapcsolati konfliktusok fő forrása, hogy az egyes fázisokban elakadnak.

A szimbiózis szakasza, amikor a pár a kapcsolat elején szinte elválaszthatatlan, mindent együtt csinálnak, szinte egybeolvadnak. Emlékszem, hogy a férjemmel az egyetem alatt elválaszthatatlanok voltunk. Az első vizsgaidőszakban a szülők úgy gondolták, hogy az együtt tanulás nem lesz jó hatással a jegyeinkre, így hát az első komoly vizsgánál a férjem hazautazott. Emlékszem milyen lelki fájdalmat éltem meg a hiánya miatt, és valószínűleg Ő is, mert még jóval a vizsga előtt visszajött hozzám a kollégiumba.

Ezt a párkapcsolati szakaszt a lila, vagy rózsaszín köd állapota jellemzi.

Ez az „egyek vagyunk” állapota nagyon fontos, mert ez a tank, amihez mindig visszatérhetünk. Innen tudjuk a kiüresedett kapcsolatunkat megtölteni, például azzal, hogy visszagondolunk arra, hogy mit csináltunk jól, mit szerettünk egymásban, mit szerettünk együtt csinálni. Erre visszagondolva új lendületet, üzemanyagot adhatunk a kapcsolatunknak. (pl.: Szerettünk moziba járni? Lepjük meg a párunknak egy mozijeggyel., Volt egy kedvenc helyünk, ahol már ezer éve nem jártunk és csak szívünk legmélyén őrizzük az emlékét. Vidd el újra arra a helyre a társad és elevenítsétek fel kapcsolatotok hajnalát. Ha ilyen hely nem is volt, menjetek el az első randi, vagy első csók helyszínére, vagy bármely olyan helyre, aminek jelentősége van valamiért az életetekben.)

Ebben a szakaszban, ha a pár valamelyik tagja elakad, az azt jelezheti, hogy fél az elhagyástól. Ennek lehet az oka akár az is, hogy gyermekkorában már átélt veszteséget pl.: amikor a szülei elváltak. Gyakran okoz problémát, hogy a gyermekkel otthon lévő anyuka még a szimbiózis állapotára vágyik, a munkahelyén másokkal is kapcsolatban álló apuka pedig már egyedi igényekkel lép fel, pl.: szívesen elmenne sörözni a haverokkal szerdánként. Ilyenkor a párok egyezkednek, jobb esetben többé-kevésbé tolerálják egymás felbukkanó szükségleteit. Nem túl megértő viselkedés a feleségtől, ha csípőre tett kézzel megáll a söröző ajtajában és rosszalló tekintetével (barátai előtt megalázva) jelzi férjének, hogy irány haza.

A szimbiózis szakaszában az egyéni szükségletek háttérbe szorulnak, ami előbb utóbb utat kell, hogy törjön magának. Az „Én így akarom…Te úgy akarod…, de így is lehet együtt lenni, ettől függetlenül működtethetjük együtt a párkapcsolatot.” gondolata már átvezeti a párt a következő fejlődési szakaszba, a differenciálódásba.