Amikor egy autó elakad a sárban

„Nem a legerősebb és nem a legokosabb marad életben, hanem az, aki leginkább képes a változásra.”

Charles Darwin

Amikor egy autó kereke megreked a sárban, úgy képes csak kiszabadulni a kátyú fogságából, hogy elöl a lovak (motor) húzzák, hátulról az utasok tolják, és a kerekét kiásva, beékelnek egy deszkát, hogy ne pörögjön ki. Van, hogy vontatókötél is szükséges, hogy rákössék egy másik autóra, hogy az húzza ki a sárból. Ez a folyamat többek munkáját igényli: a sofőrét, az utasokét és az autóét. Ha csak a kocsi motorját bőgetik egyre erősebben, akkora a kerék önmagában pörög és egyre mélyebben beássa magát a földbe. A két darab deszka, egy mesterséges „út ” és segít abban, hogy haladhasson a jármű. Az autóból az utasok kiszállnak és hátulról tolják. Először csak hintáztatják, majd nagyot lökve kihuppantják a megrekedt kocsit az útra, ahol már egyedül is képes haladni.

Így van mindez akkor is, amikor a pár elakad egy élethelyzetben. Erőlködnek, de mindinkább beássák magukat a problémájukba, és egyre csak süllyednek bele a nehézségek sarába. Van, hogy segítségükre siet egy barát és kicsit „meghintáztatja” a házasságukat, és már szinte érzik a nehézségből a szabadulást. Van azonban, hogy szakembert kell hívniuk, egy „sárga angyalt”, aki segít átlátni a helyzetüket, és abban, hogy mit kell tenniük, hogy a megrekedés kátyújából ismét a kapcsolat fejlődésének útjára lépjenek. A változás azonban a pár feladata. Ők a motor, ami az elakadásból való kijutáshoz a legfontosabb erő, és az úton is ez az erő viszi tovább őket. Az a párkapcsolat marad tehát életben -visszatérve Darwinhoz -, amelyik képes a változásra, kellően rugalmas. A megrekedt állapot nem jelenti a kapcsolat végét, csak azt, hogy a párnak valami mást kell tennie mint amit addig tett, mert nem tesz jót a „kapcsolat-autónak”, ha túl sokat forog a kereke egy helyben.