A pároknál gyakran felmerülő kérdés, hogyan lehet összefüggésbe hozni a stresszt az időbeli összehangolódásuk hiányával? Hogyan lehet segíteni az átalakulást a külön töltött időből, az együtt töltött időbe? Ebben segít, Peter Fraenkel amerikai pár-, és családterapeuta által alkalmazott feszültségoldó kamra. Amikor a munkából hazaérve hirtelen otthoni üzemmódba kell váltani, nagy stresszt él meg a párok többsége. Mindegyik partnernek lehetnek elvárásai, amit előnybe részesít, amikor egyikük, vagy mindkettőjük hazaérkezik (pl. hogyan üdvözöljék egymást; hogyan legyen az idő hasznosítva?). Az elvárásbeli különbségeket nyíltan meg kell beszélni, különben félreértik egymás szándékát. Pl. bántó érzés lehet, amikor a nő remél egy csókot és beszélgetést a férfi hazaérését követően, a férfi pedig zuhanyozni megy és leül a tévé elé. A nő esetleg azt hiszi, hogy a férfi kerüli őt, pedig valójában a férfi mindezt meg akarja adni a feleségének, de csak pár perc privátidő után, ezért úgy érzi, hogy a nő irányítóan viselkedik vele, állandóan kontroll alatt tartja, és nem ad neki egy percet sem egyedül.
Peter Fraenkel az ilyen gondokkal küzdő pároknak első lépésben felajánlja a feszültségoldó kamra módszerét, ami abban segít, hogyan normalizálják ezt a gyakran nehézkes napi átalakulást. Sok párnak nehéz összehangolódni, miután egy napig külön voltak, lehet, hogy mindegyikük érzi a nap nyomásait és szeretnék elengedni. Ez a folyamat hasonló a búvárok felszínre jutásával, akiknek szükségük van arra, hogy lassan jöjjenek föl a mélyből, nehogy a nyomáskülönbség fizikai sérüléseket okozzon nekik.
A párnak nyíltan meg kell beszélnie az elvárásaikat erre az átmeneti időre. Le is írhatják, hogy mivel töltenék ezt a nyomáscsökkentő időt. Ezek az ötletek tartalmazhatják, amiket együtt csinálnak, pl.: megbeszélik az aznapi eseményeket, megölelik egymást, megosztanak egy italt, vagy együtt nézik a tévét, illetve tartalmazhatják azokat, amiket egyedül csinálnak. Általában a partnerek nyitottak arra, amit a másik előnyben részesít, de lehet, hogy nem értenek egyet a sorrendben és az időtartamban. Ilyenkor bátran változtassanak ezeken. A párok így kifejleszthetnek egy átalakulási rituálét, hasonlóan a Peter Fraenkel által leírt amerikai család példájához.
Tim, másfél órát ingázik oda-vissza naponta a munkahelyére, Laura, a felesége otthon van a két éves kislányukkal. Laura azt kívánta, hogy amikor Tim hazaér, azonnal belefogjon a fennmaradó házimunkába. Habár, a férfi jogosnak érezte, hogy megcsinálja a házimunkát, mégis úgy élte meg, hogy e miatt nincs magánideje, és egy idő után neheztelt. Mire kifejezte a párjának a privátidőre való szükségletét, már annyira frusztrálttá vált, hogy úgy látta, hogy csak az elégítené ki őt, ha minden éjszaka távol lenne a családjától . A feleség is észrevette, hogy neki sincs magára ideje, ami ahhoz vezetett, hogy a férjnek bűntudata volt. Miután nyíltan megbeszélték a vágyaikat, előjöttek egy tervvel, amiben Tim hazaérését követően először szeretően üdvözli Laurát és a lányukat, majd fél órát gitározással tölt a hálószobában. Ezt követően Tim és Laura 15 perc alatt megbeszélik a napot, és végül Tim megcsinálja a maradék házimunkát. A következő héten a pár visszatért a párterapeutához, és csodálkozásukat fejezték ki, hogy ez a látszólag kis beavatkozás mekkora hatást tett az életminőségükre. Tim közölte, hogy sokkal jobban érezte magát. Laura pedig -mivel Timre ez a változás pozitívan hatott, és a feszültségszín is csökkent közöttük-, elhívott egy bébiszittert egy héten két órára, amikor is a kedvenc tevékenységével, a festéssel foglalkozhatott.
Bár a férjem szerint túl egyszerűnek tűnik ez a megoldási mód, mégis az a tapasztalat, hogy működik.
[/av_textblock]
Add a Comment